Több fajtája létezik; a különbség mindig a virágok megjelenésében vagy színében a legszembe-tűnőbb. Közepes igényű cserje, akár a félárnyékot is elviseli, ráadásul a földre lelógó vesszői könnyen meggyökeresednek, így szaporítása is egyszerű.Így azonban jobb, ha elfogadott és irodalmilag használt magyar nevén aranyfának nevezzük. Annál inkább, mert a név még találó is: vesszőinek hosszában olyan bőségesen hozza aranyszínű virágait, hogy az egész bokor aranyrögökkel dúsan felékesítettnek látszik a kora tavaszi napsütésben.
Az aranyfa a távoli Kínából származik, de az európai kertekben évszázadok óta ültetik. Nevét - mint sok más virág - az első tudományos leírójától, William Forsyrh-től, a kensingtoni kertészet vezetőjétől kapta.
Kertjeinkben három faja fordul elő: a magas, felálló vesszejű Forsythia viridissima Lindl., amely 4-5 méter magas bokrokká növekszik. A másik faj az ívesen széthajló bokrot növelő F. suspensa (Thunb.) Vahl. és a harmadik a F. x intermedia Zab., amely a két előbbi faj keresztezése révén keletkezett. Ez utóbbi fokozatosan kiszorítja a régebbi fajokat, mert dúsabban virágzik. A Spectabilis nevű változata különösen kiemelkedik nagy virágainak telt színével.
Valamennyi aranyfa a lombfakadás előtt sárgán virágzik.
Termesztése
Az aranyfa a legkorábban virágzó, és ezért a kertekben nagyon népszerű, széles körben ismert és elterjedt cserje. Nagy értéke, hogy virágzási ideje meglehetősen hosszú, sárga virágai csak akkor kezdenek hervadni, amikor a vesszők hosszában a levelek is megjelennek. Ez egyben véget is vet a tavaszi pompázásnak, mert nyáron a sok zöld bokor között észre se vesszük az aranyfát, és csak akkor értékeljük újra, amikor a következő tavasszal virágozni kezd.
A napos fekvést kedveli, de megél félárnyékban is. Legszebben a középkötött, tápanyagokban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokban érzi jól magát, de elviseli a sanyarúbb viszonyokat, a kisebb szárazságot is. Nagy értéke, hogy a városok, ipartelepek szennyezett levegőjében is megél.
Az aranyfa viszonylag könnyen szaporítató. Toktermésében sok mag érik be, de ezekről nehézkes a szaporítása. Annál egyszerűbb a bujtása.
A bujtás ideje - mint sok más cserjénél is - ősszel, a lomb lehullása után következik el. Ekkor kiválasztunk néhány erős, hosszú vesszőt, a bokor tövében egy kis árkot ásunk, és abba lehajlítjuk a vesszőket, amelyeket fából készült kis kampóval rögzítünk a talajhoz. Ez után az árkot betemetjük úgy, hogy a vessző hegye (és azon 3-4 rügy) a talaj felszíne fölött legyen. Az árok földjét kissé megtapossuk, és - száraz idő esetén - a földet megöntözzük. A lebujtott vessző a következő év őszéig gyökereket fejleszt, új hajtásokat nevel, és így az anyanövényről leválasztva a kívánt helyre ültethető.
Nagyobb tömegben ősszel fás dugványozással is szaporíthatjuk az aranyfát. A 30 cm hosszúra vágott vesszőket egy előre megásott és jó minőségű kerti földdel megtöltött árokba úgy kell függőlegesen bedugdosni (egymástól 4-5 cm távolságra), hogy a felső rügyük a talaj felszíne fölött legyen. A dugványokból egy év alatt lesznek kiültetésre alkalmas növények.
Manapság a legtöbb kertkedvelő - különösen, ha csupán egy-két aranyfabokorra tart igényt - tenyészedényben előnevelt csemetét vásárol a faiskolai lerakatban. Ezek sokkal biztonságosabban erednek meg, és már az első évben, tavasszal virágoznak, majd gyors növekedésnek indulnak. Nagy előnyük, hogy a kemény téli fagyok kivételével az év bármely szakaszában kiültethetők a kertbe.
Akár saját gyökereztetésű bujtványt vagy gyökeres dugványt, akár tenyészedényes csemetét szándékozunk ültetni, mindenképpen nagyon fontos az, hogy a növény helyét igen gondosan készítsük elő. Sohase feledkezzünk meg arról, hogy az ültetőgödörben van a fa és a bokor "hozománya". Ha a gödröt megfelelően méreteztük, és abban elegendő trágyát is elhelyeztünk, akkor ott a növény gyorsan Új otthonra talál, és erőteljesen fejlődik. Ezért kell a bokrok Számára is 70 X 70 cm alapterületű és legalább 40 cm mélységű gödröt ásni. Az olyan méretű gödör, amelyet egy zseb-kendővel le lehet teríteni, semmit sem ér! Ha a gödörből rossz minőségű föld kerül ki, akkor javítsuk meg komposzttal, tőzeggel, érett istállótrágyával, és föltétlenül távolítsuk el a földben talált köveket, tégladarabokat, fagyökereket és más idegen anyagokat.
Nemcsak az aranyfa ültetésénél, de minden cserje és fa telepítésénél vigyázni kell arra, hogy a növény éppen olyan mélyen álljon a talajban, mint ahogy a faiskolában volt. A magasan ültetett növények gyorsan kiszáradnak, a melyen ültetettek gyökereihez pedig kevés oxigén jut, ezért nem fejlődhetnek. Az ültetés mélységére a tenyészedényben előnevelt bokroknál is gondot kell fordítani!
Az aranyfa bokrait többnyire a többi virágzó cserjékkel együtt térelválasztó vagy a telket határoló cserjesor létesítésére használjuk fel. Ültethető azonban önálló sövénynek is, mert a nyírást elég jól elviseli.
Nagyobb kertben igen szép látvány a gyepfelületben egyedül álló - szoliter - aranyfa.
A Forsythiával a kertésznek nincs sok gondja. Az időjárással szemben meglehetősen ellenálló, betegségek és kártevők is ritkán támadják meg, tehát vegyszeres növényvédelemre nincs szüksége.
Az idősebb tövek túlságosan elsűrűsödnek, és ekkor virágzási kedvük is alábbhagy. Ezen a jelenségen ritkító metszéssel lehet segíteni. Ennek az ideje télen vagy a tél végén van, az elöregedett, vastag ágakat tőből fűrészeljük ki, hogy ily módon teret engedjünk a fiatal ágak, vesszők fejlődésének.
Felhasználása
Az aranyfa nemcsak a kertben szép, hanem a virágrügyekkel megrakott vesszői könnyen hajtathatók is. A vesszőket január-februárban vágjuk le a bokrokról, és mindenekelőtt fürdessük meg őket kéz meleg vízben, 4-5 óra hosszat. Ezután állítsuk a vesszőket vízzel megtöltött vázába meleg, világos szobába.
A rügyek már két-három nap múlva duzzadni kezdenek, és egy héten belül a virágok kinyílnak. Ha a vázát éjszaka hűvös helyen tartjuk, akkor a téli virágdíszben egy hétig is gyönyörködhetünk.
Az aranyfa a távoli Kínából származik, de az európai kertekben évszázadok óta ültetik. Nevét - mint sok más virág - az első tudományos leírójától, William Forsyrh-től, a kensingtoni kertészet vezetőjétől kapta.
Kertjeinkben három faja fordul elő: a magas, felálló vesszejű Forsythia viridissima Lindl., amely 4-5 méter magas bokrokká növekszik. A másik faj az ívesen széthajló bokrot növelő F. suspensa (Thunb.) Vahl. és a harmadik a F. x intermedia Zab., amely a két előbbi faj keresztezése révén keletkezett. Ez utóbbi fokozatosan kiszorítja a régebbi fajokat, mert dúsabban virágzik. A Spectabilis nevű változata különösen kiemelkedik nagy virágainak telt színével.
Valamennyi aranyfa a lombfakadás előtt sárgán virágzik.
Termesztése
Az aranyfa a legkorábban virágzó, és ezért a kertekben nagyon népszerű, széles körben ismert és elterjedt cserje. Nagy értéke, hogy virágzási ideje meglehetősen hosszú, sárga virágai csak akkor kezdenek hervadni, amikor a vesszők hosszában a levelek is megjelennek. Ez egyben véget is vet a tavaszi pompázásnak, mert nyáron a sok zöld bokor között észre se vesszük az aranyfát, és csak akkor értékeljük újra, amikor a következő tavasszal virágozni kezd.
A napos fekvést kedveli, de megél félárnyékban is. Legszebben a középkötött, tápanyagokban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokban érzi jól magát, de elviseli a sanyarúbb viszonyokat, a kisebb szárazságot is. Nagy értéke, hogy a városok, ipartelepek szennyezett levegőjében is megél.
Az aranyfa viszonylag könnyen szaporítató. Toktermésében sok mag érik be, de ezekről nehézkes a szaporítása. Annál egyszerűbb a bujtása.
A bujtás ideje - mint sok más cserjénél is - ősszel, a lomb lehullása után következik el. Ekkor kiválasztunk néhány erős, hosszú vesszőt, a bokor tövében egy kis árkot ásunk, és abba lehajlítjuk a vesszőket, amelyeket fából készült kis kampóval rögzítünk a talajhoz. Ez után az árkot betemetjük úgy, hogy a vessző hegye (és azon 3-4 rügy) a talaj felszíne fölött legyen. Az árok földjét kissé megtapossuk, és - száraz idő esetén - a földet megöntözzük. A lebujtott vessző a következő év őszéig gyökereket fejleszt, új hajtásokat nevel, és így az anyanövényről leválasztva a kívánt helyre ültethető.
Nagyobb tömegben ősszel fás dugványozással is szaporíthatjuk az aranyfát. A 30 cm hosszúra vágott vesszőket egy előre megásott és jó minőségű kerti földdel megtöltött árokba úgy kell függőlegesen bedugdosni (egymástól 4-5 cm távolságra), hogy a felső rügyük a talaj felszíne fölött legyen. A dugványokból egy év alatt lesznek kiültetésre alkalmas növények.
Manapság a legtöbb kertkedvelő - különösen, ha csupán egy-két aranyfabokorra tart igényt - tenyészedényben előnevelt csemetét vásárol a faiskolai lerakatban. Ezek sokkal biztonságosabban erednek meg, és már az első évben, tavasszal virágoznak, majd gyors növekedésnek indulnak. Nagy előnyük, hogy a kemény téli fagyok kivételével az év bármely szakaszában kiültethetők a kertbe.
Akár saját gyökereztetésű bujtványt vagy gyökeres dugványt, akár tenyészedényes csemetét szándékozunk ültetni, mindenképpen nagyon fontos az, hogy a növény helyét igen gondosan készítsük elő. Sohase feledkezzünk meg arról, hogy az ültetőgödörben van a fa és a bokor "hozománya". Ha a gödröt megfelelően méreteztük, és abban elegendő trágyát is elhelyeztünk, akkor ott a növény gyorsan Új otthonra talál, és erőteljesen fejlődik. Ezért kell a bokrok Számára is 70 X 70 cm alapterületű és legalább 40 cm mélységű gödröt ásni. Az olyan méretű gödör, amelyet egy zseb-kendővel le lehet teríteni, semmit sem ér! Ha a gödörből rossz minőségű föld kerül ki, akkor javítsuk meg komposzttal, tőzeggel, érett istállótrágyával, és föltétlenül távolítsuk el a földben talált köveket, tégladarabokat, fagyökereket és más idegen anyagokat.
Nemcsak az aranyfa ültetésénél, de minden cserje és fa telepítésénél vigyázni kell arra, hogy a növény éppen olyan mélyen álljon a talajban, mint ahogy a faiskolában volt. A magasan ültetett növények gyorsan kiszáradnak, a melyen ültetettek gyökereihez pedig kevés oxigén jut, ezért nem fejlődhetnek. Az ültetés mélységére a tenyészedényben előnevelt bokroknál is gondot kell fordítani!
Az aranyfa bokrait többnyire a többi virágzó cserjékkel együtt térelválasztó vagy a telket határoló cserjesor létesítésére használjuk fel. Ültethető azonban önálló sövénynek is, mert a nyírást elég jól elviseli.
Nagyobb kertben igen szép látvány a gyepfelületben egyedül álló - szoliter - aranyfa.
A Forsythiával a kertésznek nincs sok gondja. Az időjárással szemben meglehetősen ellenálló, betegségek és kártevők is ritkán támadják meg, tehát vegyszeres növényvédelemre nincs szüksége.
Az idősebb tövek túlságosan elsűrűsödnek, és ekkor virágzási kedvük is alábbhagy. Ezen a jelenségen ritkító metszéssel lehet segíteni. Ennek az ideje télen vagy a tél végén van, az elöregedett, vastag ágakat tőből fűrészeljük ki, hogy ily módon teret engedjünk a fiatal ágak, vesszők fejlődésének.
Felhasználása
Az aranyfa nemcsak a kertben szép, hanem a virágrügyekkel megrakott vesszői könnyen hajtathatók is. A vesszőket január-februárban vágjuk le a bokrokról, és mindenekelőtt fürdessük meg őket kéz meleg vízben, 4-5 óra hosszat. Ezután állítsuk a vesszőket vízzel megtöltött vázába meleg, világos szobába.
A rügyek már két-három nap múlva duzzadni kezdenek, és egy héten belül a virágok kinyílnak. Ha a vázát éjszaka hűvös helyen tartjuk, akkor a téli virágdíszben egy hétig is gyönyörködhetünk.