Őszi-tavaszi kertjeink kedvelt virága, az árvácska a Büszkeség és balitélet hangulatába illő vidéki angol kertekben jelent meg először.
Az első, általunk ismert árvácskafajokat a 19. század végén, egy Temze-parti uradalomban, Lady Mary Elizabeth Bennet és kertésze kísérletezte ki.
Ezt követően világszerte kitört az “árvácskaláz” – a méltán közkedvelt virágocska azóta sem veszít népszerűségéből.
Nem csoda, hálás növény, még a leghidegebb téli időben is kidugja virágait a hó alól.
Hűvös, csapadékos éghajlatú országokban tavasztól őszig virít. Vidékünkön az aszályos, száraz meleg, nyáron hamar elpusztítja.
A palántákat laza szerkezetű, tápanyagban gazdag talajba ültessük, 15 cm-es távolságra, napos, vagy félárnyékos helyre. Érdemes csoportosan ültetni, ekkor a legmutatósabbak.
Enyhén mentás ízű virágát használhatjuk hidegtálak díszítésére, leveléből készíthetünk gyógyfőzetet, kiütés és koszmó ellen.
Akció, ár, választék (színek, fajok) a Latinkertben??
