Szaporítás indákról
A földieper (szamóca) a nyár végén fejleszti ki következő évi termőrügyeit, így fontos e növények nyárutói-őszi gondos ápolása.
Az első termőév során -közvetlenül a termésérést követően- a földieper önmagát szaporítja és indákat nevel. Ahol azok elérik a földet ott meggyökeresednek és őszre fejlett szaporítványt nevelnek. Ha a feltételek kedvezőek, az indák még tovább terjednek és akár 2-3 további szaporulatot is létrehozhatnak. A gyakorlatban legjobb utóbbiakat eltávolítani, hogy az első szaporulat megerősödhessen. Kevesebb, de erős gyökérzetű szapórítvány -már csak a későbbi helykihasználás miatt is- többet ér mint sok gyenge gyökérzetű.
A telepítés időpontja a termesztés módjától függ, saját szaporítványokból többnyire a nyár derekára esik, ami nagy körültekintést igényel. A felszedett szaporítóanyagot még aznap el kell ültetni végleges helyére vagy egy erősítőiskolába és naponta többször kell öntözni. Vizes újságba csomagolva a palánta esetleg egy-két napig tárolható.
[Palántanevelésre szakosodott kertészetek az új szaporulatot korán felszedik és erősítő iskolákba ültetik át. Ideális, tápdús környezetben azok az őszre jobban megerősödnek mint az eredeti helyükön, a '1etermett', kilúgozott ágyásokban. A megerősödött palánták azután még az ősszel vagy kora-tavasszal végleges helyükre kerülhetnek.
A 0 fok alá hűtött palánták az ősszel kerülnek a hűtőházba, ahol megnyújtott telet kell átvészelniük amíg kiültetésre kerülhetnek.]
Első képünk egy leválasztásra már alkalmas -a nyár közepén- indáról gyökeresedett szaporulatot mutat. Az ilyen -gyenge- gyöjkérzetű palánta őszig még vagy végleges helyére ültetve, vagy erősítő iskolába telepítve, további erősítlésre szorul.
Talajigény
A földieper a termőtalajt illetőleg nem túlságosan igényes. Mint eredetileg erdei gyümölcs inkább a laza, homokos, mint sem a nehéz, kötött talajt kedveli. Fontos, hogy a talajban elegendő tápanyagot találjon és az ne száradjon ki (amint az erdei talaj sem teszi azt).
A száraz, homokos talajt telepítés előtt feltétlen fel kell tölteni komposzttal vagy más organikus tápanyaggal, hogy a palánták gyökereztetése sikeres legyen.
A szamóca gyökerei a talaj felszínéhez közel helyezkednek el. Ültetéskor feltétlen vigyázzunk arra, hogy a hajtásközpont a talaj felszíne felett maradjon. Teljesen helytelen tehát az olyan ültetés, ahol később csak a levélszárak nyúlnak ki a talajból.
A nedvesség megőrzése érdekében legjobb a területet mielőbb mulcsóval (pl. fűkaszálékkal) takarni. A termésérést megelőzően lehet a már részben lebomlott mulcsót felfrissíteni, esetleg szalmával kiegészíteni.
Mulcsózás helyett lehet az egész területet vékony fekete fóliával is fedni. Ez szintén megtartja a nedvességet, gátolja a gyomok fejlődését és tisztán tartja az érő szemeket.
Tenyészedényes termesztés
Amennyiben műanyag kertészeti eszközöket is igénybe veszünk, egyszerre több termesztési előnyt is megvalósíthatunk. 5-6 literes, kerti komposzttal töltött tenyészedényekben pl. 3-3 palánta gyökérzete elfér, lombozata és gyümölcsei pedig kihajolhatnak az edényből (képünk). Ennél a technológiánál:
- a tenyészedényekbe juttatott komposzt jobban érvényesül mint a szabadföldbe juttatott
- (csöpögtető) öntözésnél a kijuttatot vízmennyiség szintén jobban érvényesül
- a fekete tenyészedények a föld felett tavasszal hamar felmelegednek
- az ültetvény termőterülete változtatható, áthelyezhető, a télutón pl. hajtatóberendezésbe vihető
- a gyümölcs éréskor nem ér a földre, tiszta marad és nem rothad
A merevfalú, vödöralakú tenyészedények előnye a nagyobb űrtartalom mellett a kiszáradás kisebb veszélye. A szamóca felszínközeli gyökérzete miatt -állandó csöpögtető öntözés esetén- sokkal kisebb gyökérterület is elegendő. Üvegházi hajtatásnál vízszintesen lefektetett 6-8 literes tőzegkeverékes zsákokba ültetnek 4-6 palántát, hasonló előnyök, de (a komposzttartalék helyett) állandó tápoldatcsöpögtetés mellett. Utóbbi módszer házikertekbe nem való a tápoldat-csöpögtető berendezések költségei miatt.
Az itt ajánlott módszer a komposztban lebomló tápanyagokra épül és csak ritkán igényel azon túlmenő tápanyagutánpótlást. Ugyanakkor a termesztőedények tápanyagtartaléka legkésőbb két termőév alatt kimerül.
Baloldali képünkön egy Elsanta állomány látható három, erősítő iskolából kikerült tővel vödrönkint. Alábbi képünkön a korai Elvíra fajta látható termő állapotban, egyetlen tővel 5-literes, vékonyfalú tenyészedényben.
Fagyok, kártevők, betegségek
Télire a szamóca 'visszahúzza' leveleit és rövid-nyelű lombozattal takarja a tő érzékeny középső részét. Hótakaró esetén ez a fagyvédelem többnyire elegendő, de erősebb, hó-nélküli lehülésekkor kevés lehet. Érdemes ezért a szamócaültetvényt télire laza lombtakaróval vagy átlátszó lyukacsos fóliával fedni. Utóbbi a tavaszi korai beindulást is elősegíti, de a virágzáskori fagyvédelemre nem elegendő. A virágok ugyanis már -1 foknál megfagynak.
A fajták fagy- és betegségérzékenysége eltérő. Fontos a termesztést
ellenőrzötten vírusmentes szaporítóanyaggal kezdeni valamint az, hogy a
növények bőséges organikus tápanyag és vízellátás mellett
növekedhessenek. Két termőév után érdemes az állományt teljesen lecserélni, úgy a szabadföldön mint a tenyészedényekben. Ehhez magunk nevelhetünk szaporítóanyagot elsőéves tövek indáiról.
Nagybani termelők sokszor évente cserélik az állományokat és nagy gondot fordítanak vírusmentes szaporítóanyag beszerzésére.]
Gombabetegségek közül leginkább az éréskori rothadás (botrítisz) jelenthet veszteséget, de ez a bogyók 'légies' elhelyezkedése esetén elkerülhető.
Az állati károsítók közül -a szerző gyakorlatában- ilyenkor a madarak és néha a mezei egerek dézsmálják leginkább az érő termést. Az elsők ellen a hálóval fedés, utóbbiak ellen pl. a tenyészedényes termesztés nyújt védelmet.]
Fajták
Eredetileg Európában csak a különleges zamatú erdei szamóca volt honos és ismeretes. A mai nagyobb, 'ananász' fajták eredete Észak és Dél-Amerika. Ezekből nemesítették és nemesítik ma is a legkülönbözőbb új fajtákat. Míg Magyarországon hagyományosan a piros-húsú, lekvárkészítésre is alkalmas fajták ismeretesek (Senga Sengana, Gorella, valamint a magyar Fertődi 5, Kortes, stb.), a kora-tavasszal déli országokból vagy nyugati üvegházakból nagy-szemű, belül fehér-húsú, kemény, jól szállítható, de többnyire íztelen fajtákkal találkozunk (Elsanta, stb.).
Amennyiben a nyár végén vagy ősszel látunk friss szamócát a gyümölcsárusoknál, azok vagy frigó, azaz hűtőházi tárolással késleltetett, majd onnan pl. a nyár közepén kiültetett és 6-7 hét alatt termő, de rendkívül öntözésigényes természtésből származnak, vagy pedig kétszer-termő fajtákról (Ostara, stb.).
A kétszer-termők kezelése frigókénál lényegesen egyszerűbb. A későbbi nagyobb bogyók érdekében szokás ezekről az első termés virágjait eltávolítani. Így végül ezek a tövek is csak egyszer teremnek, de nagy bogyókat szüretelhetünk azokról.
[Az átlag vevő -mint ismeretes- kizárólag a gyümölcs külseje, tisztasága, csomagolása és tálalása szerint vásárol. Ezt ma már jól tudják a termelők is.
Éppen ezért marad szerepe a házi-kertben a különleges fajtáknak, mint pl. a rendkívül aromás, zamatos, de kisszemű, sötétpiros "Frau Mieze Schindler" különlegességnek.]
Hajtatás
Déli országokban mint pl. Spanyolországban a korai fóliás hajtatás már évek óta óriási területeken folyik. Hollandiában a fűtött vagy fűtetlen üvegházi hajtatás terjedt el leginkább. Az üzemi hajtatóberendezésekből származó gyümölcsöket szinte kizárólag friss fogyasztásra termesztik, éppen ezért azok ízletes csomagolásban tálalva kerülnek a piacra.
Házi-kerti fóliaalagutakban vagy fűtetlen fóliasátrakban 2-3 hetes éréselőnyt lehet elérni. Ezek a hajtatóberendezések segítenek a virágzáskori fagyok valamint a későbbi madárkárosítás ellen is.
Minden hajtatásnál problémás a virágok tökéletes beporzása, mert a tökéletlenül beporzott virágokból csak apró és torz termés fejlődik.
Kerti hajtatókban -ha a szellőztetés nem elegendő- a kézi beporzás puha tollseprőkkel eredményes szokott lenni. Nagyüzemekben a beporzást a már korataszvatól a hajtatókba telepített méh- vagy poszméhcsaládok végzik.forrás:http://ujmagyarevezred.nl/ume-269.html