Hóvirág

A tavasz közeledtét egyértelműen a hóvirágok jelzik. A botanikai elnevezése (Galanthus nivalis ) a görög gala (=tej) és anthon (=virág) szavak összevonásából származik. Leginkább a félárnyékos helyet kedveli, ahol nemcsak hagymáról, hanem magról is hajlandó szaporodni. Elvirágzás, illetve magérlelés után visszahúzódik a talajba, ezért akár a pázsitba is ültethetjük. 2005-től védett növény, ezért ne szedjünk és ne is vásároljunk hóvirágcsokrokat.


A hóvirág (Galanthus nivalis) az Amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növényünk, mely gyakran még hófoltok között virágzik, így a tavasz egyik hírnökeként tartják számon.
Jellegzetes alakú, három külső, hosszabb és három belső, rövidebb lepellevélből álló, fehér színű bókoló virágaival februártól áprilisig találkozhatunk az üde- és nedves lombos erdőkben, középhegységi gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, patak- és folyó-menti ligeterdőkben.
Lombfakadás előtt virágzik, amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére. Májusban már termést érlel. A magok olajos függelékét a hangyák kedvelik, ezért előszeretettel gyűjtik és hurcolják el azokat, segítve ezzel a hóvirág terjedését.
A hóvirág termésérlelés után visszahúzódik, majd a következő évben a hagymájában elraktározott tápanyagok segítségével hajt ki újra. Fontos tudnunk, hogy hagymája és föld feletti részei nem ehetőek. A hagymájában termelődő anyag mérgező, ám a gyógyászatban gyermekbénulás és Alzheimer-kór kezelése során tapasztalták kedvező hatását.
Tudományos neve a görög gala (tej), anthos (virág) szavak összevonásából származik.
A hóvirágot Európa-szerte veszélyezteti a kereskedelmi célú gyűjtés, amely révén nemcsak a faj egyedei, hanem az élőhelyei is sérülnek.
A hóvirág jellegzetes megjelenésű, ám az egy családba tartozó tavaszi tőzikével (Leucojum vernum) esetlegesen összekeverhető. A tavaszi tőzike lepellevelei közel egyforma méretűek, harang alakban összehajlók és csúcsuk zöldessárga vagy sárga.
A hóvirág kereskedelemben kapható, hazánkban nem őshonos rokonaival és kerti változataival parkokban és kertekben is találkozhatunk.
A Vadonlesőben a faj természetes élőhelyén való elterjedéséről szeretnénk információt gyűjteni.
Csak akkor szedd fel őket,ha a leveleik leszáradtak.Érdemes kis pálcát tűzni a hagymák mellé,így biztosan megtalálod.
 A levél leszáradása előtt szedik fel, nem raktároz elég tápanyagot a nyugalmi időszakra, jövőre nem nyílik majd. Ősszel-szeptemberben, október elején ültessük el őket az új helyükre, addig tároljuk száraz, hűvös helyen, mondjuk egy krumplis-zsákba téve. Nem fontos felszedni, ha csak nem más helyre szeretnénk telepíteni, télálló.