Pampafű



A pampafű-Cortaderia selloana

 Napos helyet, tápanyagban gazdag, laza talajt kíván. Jól tűri a meszes talajt, de akkor feltétlenül lássuk el tápanyaggal és a nyári száraz időszakban ne sajnáljuk tőle a vizet.

A méltóságos megjelenésű, lenyűgöző látványú ezüstös pampafű őshazája Brazília, Argentína és Chile. Számtalan levele jókora, tömött csomót alkot.
A levelek örökzöldek, barázdáltak, keskenyek és 90-250 cm hosszúak, ívesen kihajlók, zöld színűek és éles szélűek.
Egyenesen felálló virágszárai elérik a 120-300 cm-es magasságot.
Hatalmas bugája 50-120 cm hosszú, kúpos. Főleg a termős virágzatok ezüstös szőröktől tollszerűen pelyhesek..
A virágzat színe ezüstös, krémfehér, rózsaszín vagy lilás árnyalatú lehet.
Igazi látványossága nyár végén kezdődik, amikor kibomlanak virágai. A látvány még télen is folytatódik, mert a tollas virágok kitartanak.
Az összes díszfű közül talán ez a legnépszerűbb fajta.
A pampafű nyáron jó vízellátást kíván, télen viszont érzékeny a nagy hidegre. Legjobb számára az enyhe déli vagy nyugati lejtő, ahonnan lefolyik a víz.  Ősszel vágjuk le a virágszárat, a hosszú fűszálakat pedig fektessük le és takarjuk be avarral vagy csutkával. Létezik rózsaszín változata is, de az ezüstszínű a legelterjedtebb
Télálló -20 fokig, de a tövére jutó téli csapadékra érzékeny, ezért célszerű gondosan takarni.
A pampafű tavasszal a korai visszavágást kibírja, de kissé legyengül tőle, mivel levelei az aljukon többnyire ilyenkor is zöldek.
Célszerű ezért május közepéig várni, míg a régi levelek között megjelenik az új lomb. Ekkorra a fokozatosan elhaló régi levelek maguktól elválnak a tőről és kesztyűvel kézzel is kihúzhatók.
.

Magassága: 1 - 2,5 méter
Levélnagyság: 90 - 270 cm
Virágzási idő: szeptember - december.