Leander

A leander egy tipikus mediterrán növény, ezeken a területeken szabadon is nő.Amikor az ember végigsétál egy eldugott kis utcán egy kedves faluban, szinte biztosan találkozni fog a leander lándzsa-szerű leveleivel.

Ennek a virágnak a tartása nem bonyolult. Mediterrán származása miatt szereti a fényt, ám a szelet kevésbé viseli. Vízigénye nagy, ha kánikula van, akkor reggel és este is locsolni kell. Nyaranta is ajánlatos 2 naponta megöntözni, és hetente táp-oldatozni és ezt gyönyörű, és dús virágzással fogja meghálálni.
 
Átültetés

 Szerencsénkre a leanderek bármikor átültethetők, de a tavaszi átültetés a leggyakoribb. Ilyenkor keverhetünk az általános, vagy B típusú virágföldhöz kevés szárított szarvasmarhatrágyát, érett és pihentetett gombatrágyát  ami a hat hónapos vegetációs időszakra elegendő tápanyagot enged ki fokozatosan a földbe. Ilyenkor ültessük először tápszeres földbe az előző évi hajtásokból fejlődött növénykéinket is.
Hogy milyen az ideális méretű cserép, azt nehéz lenne meghatározni, persze általános szabály az átültetéseknél, hogy egy mérettel nagyobb legyen az előzőnél, de a leandereknek nem árt, ha a szükségesnél valamivel nagyobb cserépbe rakjuk őket. Lehet, hogy kicsit több energiát kell ilyenkor fordítania a gyökérnövesztésre, ami befolyásolhatja a virágzás mennyiségét az első nyáron, viszont így nem kell évente átültetni.
 A kicsikkel nincs nagy gond, egy vagy két mérettel nagyobb cserép, ilyenkor még nem szoktunk gyökérmetszést végezni, csak ha nagyon sok felesleges, földnélküli gyökér van a cserépben.
Olyan leandert, ami több éve nem volt átültetve és már nem akarjuk még nagyobb cserépbe ültetni. Fontos, hogy az ilyen növényt egy kicsit szárítsuk ki, mert akkor könnyebb a művelet. Fektessük le és megemelve húzzuk le a cserepet a földlabdáról.
Ez műanyag vagy kerámia cserépnél nem nehéz általában, agyagcserépnél már nehezebb, de fadézsánál maga a küzdelem. Ilyenkor akár néhány napos kiszárítás is ajánlatos és akkor is csak segédeszközzel, mondjuk kalapács vagy balta fokával tudjuk óvatosan leverni a dézsát, mert a gyökerek hozzánőnek a fához.
Ha ezen a kiszedésen túl vagyunk, akkor a nagyon vastag és földnélküli gyökérzetből fűrésszel, ásóval, nagyobb késsel akár 5 - 10 centit is levághatunk a gyökérzet aljából, az oldalából, és a tetejéből is.
Maradjon valamennyi föld nélküli gyökérzet, amit egy kicsit meglazítunk és majd kényelmesen belenő az új földbe. Az összekevert, előkészített földet elterítjük a cserép alján, ráállítjuk a növényt és további földdel feltöltjük az oldalakat.Valami hosszú, keskeny szerszámmal,léccel tömörítjük az oldalakon a földet, a művelet vége felé óvatosan locsolgatjuk, ami szintén tömörít.
És természetesen végül a tetejére is jusson bőven friss földből és locsoljuk meg az egészet. Így nyilván annyi új földet kaphat, amennyi gyökérzetet levágtunk, de ha nagyobb cserépbe tesszük, akkor a több friss föld több évre elegendő. Kétévenként csak ez a gyökérlevágós módszer alkalmazható. Ha már a legnagyobb méretű cserépnél tartunk, akkor lehetséges az átültetés helyett a megfelelő szintű folyamatos tápanyag-utánpótlásról gondoskodni.
De azt is megtehetjük, mert a leanderek sok mindent kibírnak, hogy a nagyon nagy gyökérzettel és a több, vagy a nagyon elágazó tővel rendelkező növényeket kettő vagy akár több részre fűrészeljük és így kisebb cserepekbe ültetve még szaporíthatjuk is őket.

ŐSZI ÁTÜLTETÉS:

A nyáron cserepüket kinőtt kisebb leandereket célszerű szeptember táján átültetni, mert bármennyire pihentetésben vannak télen, azért a gyökerük növöget. Tavasszal legalább kevesebb energiát kell fordítaniuk gyökérnövesztésre, valamint a téli vízgazdálkodásuk is sokkal jobb.
Ősszel ne végezzünk semmiképpen gyökérmetszést, mert már nincs idő regenerálódniuk.

ELHELYEZÉS:

Egy déli fekvésű, napos a fák árnyékától mentes terasz nagyszerű hely a leandereknek.

Nagyon hasznos a leandereket napsütötte meleg fal elé helyezni, mert a visszaáramló meleg.
leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsás-virágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszan tartó esőzés után. Bizony sokan igyekszünk őket fedél alá menekíteni ilyenkor, de egy könnyű nyári zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira. Talán a leanderek elhelyezésének legoptimálisabb helye egy üvegtetővel fedett hatalmas, levegős terasz.
De a nagy melegnek, az eresz alatti esőtlenségnek és a légmozgás hiányának nagy hátránya a porosodáson túl, hogy ilyen körülmények között telepednek meg legszívesebben az atkák és az üvegházi molytetvek. Mindkettő elég veszélyes ellenség, de róluk majd később írunk. Bár a leander az egyik legnépszerűbb dísznövény, sajnos minden része mérgező. Olyannyira az, hogy metszésnél az elvágott ágakból kifolyó nedv az arra érzékenyek bőrét is irritálhatja.

A gyerekektől emiatt érdemes távol tartani, és azt is meg kell oldani, hogy a macskák és a kutyák ne kóstolgassák.

 
A leandert szépen megmetsszük, akkor csodákat művelhetünk. A bokrosodáshoz kb. 15-20 cm-nél érdemes elvágni az ágakat. Természetesen ennél magasabban is belefoghatunk, attól függően, hogy hol szeretnénk, hogy virágokat hozzon. A sűrűsödést már megoldja a növény, hiszen ha virágzásba kezd, a gyönyörű szirmok alatt rögtön megjelennek az oldalhajtások is.

Kitartó munkával a leanderből gyönyörű fákat is lehet nevelni. Ehhez válasszunk egy olyan növényt, melynek már van egy egyenes és határozott szára. Azután kopaszítsuk fel annyira, hogy csak a legvégén maradjon néhány levél, majd helyezzük árnyékos részre.

  

A napsütés hiánya növekedésre serkenti a leandert, így magasítsuk addig, amíg szeretnénk. Ezután tegyük újra napra, és a hajtások fejlesztése, valamint a virágzás magától beindul. Persze a szárat ezután is tartsuk „tisztán”.

A leander nem megy tönkre az első fagyoktól, hiszen ezt a mediterrán területen is el kell viselnie. Ám az itthoni kemény telet már nem tűrné, így egy hűvösebb szobában érdemes teleltetni. Ilyenkor a locsolást fogjuk vissza, hiszen nem tud olyan mértékben párologtatni a növény, mint nyaranta.


Amint az idő jobbra fordul, és nem megy a hőmérő higanyszála 2°C alá, akkor már mehet is ki a szabadba. Túl sokáig ne tartsuk a lakásban, mert a levelei megsárgulnak, és a növény tönkremegy