Kardvirág-(Gladiolus)
Hagymagumós fajok. Minden egyes hagymagumóból egy tölcsér alakú virágból álló füzérszerű virágzat fejlődik. Kard alakú levelei felállóak, tőállók, legyezőt alkotnak. Vágott virágnak vagy vegyes szegély kialakítására alkalmasak. A legtöbb hibrid díszítési célra a megfelelő. Fagytűrőek vagy részben télállóak. Napos fekvést valamint tápanyagban gazdag, jó vízelvezető képességű talajt kívánnak. Tavasszal 10-15 centi mélyre, és ugyanilyen távolságra ültessük őket egymástól. Nyáron kellő öntözést, és a magas fajták karózást igényelnek. Ősszel a részben télálló fajtákat emeljük ki, a szárat vágjuk le, és a hagymagumókat fagymentes helyen szárítsuk meg. A tavasszal virágzó fajtákat ősszel cserepezzük be, és tartsuk hidegházban. Elvirágzás után, a nyári időszak alatt szárítsuk ki őket, és ősszel újra cserepezzük be, és tartsuk hidegházban. Magvetéssel és a leválasztott, fiatal hagymagumókkal szaporíthatók. A magokat kora tavasszal, hidegházba vessük; kifejlett, virágzó példányokat azonban 2-3 év múlva várhatunk, de nem biztos, hogy a fajta tulajdonságait megőrzik. A fiókhagymákat kiemelés után fagymentes körülmények között kell tárolnunk. Tavasszal 5 centi mélyre ültessük őket, télen már, mint kifejlett hagymagumókat emelhetjük ki. 1-2 éven belül virágoznak. A tárolás közben különböző gombák támadhatják meg a hagymákat. Az egészséges, szép hagymagumókat kiszárítás előtt gombaölő szerekkel porozzuk be, vagy oldattal kezelhetjük. Levegős, hűvös, fagymentes helyen tároljuk. A kardvirág-varasodáa a levélen foltokat okoz, a kardvirágsárgulás sárga csíkokat, majd a levelek elhalását eredményezi. Mindkét betegség esetében semmisítsük meg a hagymagumókat, és az egészséges példányokat minden évben telepítsük új helyre.