Ha már a virágok nem virágoznak, üde színfoltok lehetnek kertünkben az ősszel-télen színes bogyókat hozó cserjék. Egyes fajták gyógynövényként is ismertek, több kiváló sövénynövény, mások szoliterként kertünk igazi téli díszei lehetnek.
A homoktövis narancsszínű gyümölcse vitaminokban, ásványi anyagokban és olajban gazdag. Általában feldolgozott formában fogyasztják, de alapanyagként felhasználja a szeszipar és baktericid hatása miatt a gyógyszeripar is. A Hippophae rhamnoides szélporozta, kétlaki növény, termesztése leginkább az enyhén savanyú, jó víz-és tápanyagokban dús talajon eredményes. Termésének magas vitamin és jódtartalma miatt már a római hadsereg is stratégiai növényként tartotta nyilván.
Az ősszel díszítő dísznövények közül a tűztövis fajták káprázatos külsőt kölcsönözhetnek a kertünknek. A Pyracantha szinte minden fajtája átlagos kerti talajban, napon illetve félárnyékban érzi jól magát. Terméseit a madarak gyakran fogyasztják, így télen segíthetünk vele énekes kismadarainknak a túlélésben. Sövénynövénynek is kiváló, nyírott vagy nyíratlan formában is jól mutat. Bogyói fajtától függően narancsos és pirosas árnyalatokban pompáznak. A legszebb és legtartósabb a piros bogyójú tűztövis. Melegigényes, védett fekvésbe tegyük. Szoliternek vagy nyírott sövénynek alkalmas, a városi környezetet is jól tűrő fajta.
Másik bogyóival díszítő cserjénk a hóbogyó, amely kifejezetten igénytelen, minden talajkörülmény között megél, és legyen nap vagy félárnyék - díszítőértékéből nem veszít. Fehér illetve rózsaszín termésű változata kapható, talajtakaró változata is kedvelt cserjeféle.
Tavasszal a bronzosan kihajló levelei nyáron bezöldülnek, közöttük a nyár közepén, július-augusztusban a vessző körül emeletes örvökben halvány lilásrózsaszín virágok fejlődnek.
A levelek ősszel rózsaszínes pirosra színeződnek, a virágokból pedig zöld, majd októberben megérve fénylő liláskék, gyöngyszerű bogyók fejlődnek. A Symphoricarpos minden körülményhez jól alkalmazkodik, de inkább a szárazabb talajt kedveli. Fiatalon kissé fagyérzékeny, ezért első évben takarjuk a tövét.
A fajdbogyó egy örökzöld törpecserje, az erikafélék családjába tartozik, és így gondozása is az erikáéhoz hasonló. Félárnyékos helyet, párás levegőt, savanyú talajt kíván. A Pernettya április környékén virágzik, színes bogyóit - amelyek fajtától függően a fehértől a piros minden árnyalatán keresztül díszítenek - egész télen megtartja. Balkonládába, sziklakertbe ajánlott. Levele és húsos bogyói is erősen mérgezőek, ezért kisgyermektől tartsuk távol. Cserépben tartható az erkélyen, de erős fagyban a cserepét takarjuk be.
Lombhullató, fél-örökzöld vagy örökzöld cserje a madárbirs, amit lombjáért, apró virágáért és terméséért is ültethetünk. A Cotoneaster egyes fajtái magányosan mutatnak a legjobban, így a törzsre nevelt kis fácskák, amelyek kedvelt kerti különlegességek. Más fajtái kiváló talajtakaróak, vagy sövénynek ültethetőek. Ez a cserje teljesen télálló, talajok között nem válogat, különleges bánásmódot nem igényel.forrás:
http://magyarmezogazdasag.hu