Az orgona bokrok is felkészültek a napsütésre, rügyeikből nemsokára levelek bontakoznak ki. Április végére, május elejére nyílnak ki a különböző virágszínű változatok virágai. A közönséges orgona (Syringa vulgaris ) a Balkánon őshonos, nálunk a török uralom alatt terjedt el. A törökfürdőknek nélkülözhetetlen növénye volt. Török nevéből (leilak) származik lila szavunk.
És nem véletlen, hogy az akkor páratlan népszerűségre szert tett dal éppen az orgonáról szólt, hiszen ez a májusban nyíló, illatos virágú növény kertjeink, udvaraink egyik legelterjedtebb, legismertebb virágzó bokra.
Az orgonavirágok illata mindenkire hat valamilyen módon. Az orgonát hosszú idő óta elismerik vágott virágként, hiszen már a XIX. század elején is termesztették Észak-Európában, tehát igazi klasszikusnak számít. Kerti cserjeként is igen népszerű.
Az utóbbi évtizedekben indokolatlanul elhanyagoltuk, amiben talán annak is része volt, hogy túl sokszor emlegették a tavasz és a szerelem szimbólumaként, és a bódító orgonaillatot is "pacsulinak" érezte a légiesebb illatokhoz szokott orrú ember. A szívós munkával kinemesített, telt virágú, különleges színű orgonák lassan a feledés homályába merülnek, és helyükön elszaporodnak a közönséges, igénytelen, laza bugájú, apró, halványlila virágú, sarjról származó bokrok, amelyek jószerivel csak zárósövénynek alkalmasak.
Története
Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.
A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek.
Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott.
Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred.
Termesztése
A közönséges orgona 2-4 méter magas cserje, de céltudatos metszéssel kecses, alacsony törzsű fává is nevelhető.
Dúsan elágazó gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talaj felszíne alatt, és a talaj nedvességét mohón veszi fel, ezért egy jókora orgonasövény közvetlen közelében a növények főként nyáron - sokat szenvednek a szárazságtól.
Jó minőségű, meszes, agyagos talajon érzi magát a legjobban, de a sivár, köves, napos domboldalakon is megél. Kedvező körülmények között annyira sarjadzik, terjed, hogy az erdők szegélyét, a domboldalakat is ellepi gyökérsarjaival.
A törmelékkel, sittel, feltöltött kertekben, udvarokon, parkokban az első pionírbokor.Árnyékos helyen idő előtt felkopaszodik, és nem virágzik. Bátran ültethetjük épületek mellé is olyan helyre, ahol csak néhány órán át süti a nap. Hideg talajú, magas vízállású helyen azonban ne is kísérletezzünk a telepítésével.
Napos, meleg fekvésben virágzik a leggazdagabban.
Az orgona legegyszerűbb szaporítási módja a sarjak ültetése. Az igényesebb kertészek azonban magról nevelt, fiatal orgonanövényekre, esetleg fagyalmagoncokra szemzik a nemes fajtákat. Ennek a legjobb időszaka a július közepe. A korábbi alvószemzés rendszerint kihajt, a későbbi pedig sikertelen marad, mert az alany már nem adja fel a héját.
Az idős, kevésbé tetszetős virágokat nyitó bokrokat tavasszal át lehet oltani (párosítással, héj alá oltással vagy kecskelábékezéssel). Oltás után a vadhajtásokat folyamatosan el kell távolítani a tőről.
A nemes orgonafajták feltöltéses vagy közönséges bujtással is szaporíthatók.
Aki nemes orgonacsemetét vásárolt, az lehetőleg ősszel ültesse el a kertjében új szerzeményét. Az orgona rügyei ugyanis nagyon korán kezdenek duzzadni, ezért a tavaszi ültetés kockázatos lehet. A fiatal növényt ajánlatos néhányszor alaposan megöntözni, a talaját a gyomoktól tisztán tartani, és némi trágyázással is gazdagítani a földjét.
A bokrok rendszerint a harmadik évben hoznak először virágot. A keletkezett sarjakat rendszeresen messük ki, nehogy azok elnyomják a nemesített tövet. A bokrot már az első években is metszeni kell, mert különben felkopaszodik, és csupán az életképesebb vadsarjak fognak virágozni. A metszést voltaképpen már azzal elvégzik, hogy a virágokat hosszabb-rövidebb szárral levágják a bokorról. Ha azonban nem a vázában, hanem a kertben kívánunk örülni a szép orgonabugáknak, akkor elvirágzás után a virágzat maradványait vágjuk le. A száraz virágbugák elcsúfítják a bokrot, és ha a növény a magok beérlelésére fordítja az energiáit, akkor a következő évben gyengébben fog virágozni.
Aki különös gondot fordít arra, hogy orgonabokrai szépen virágozzanak, az alkalmazza a váltómetszést. Az orgona jellegzetesen villás elágazású bokor, tehát mód nyílik arra, hogy az egyik ágat rövidre messük, a másikat pedig hosszabbra hagyjuk. Így a hosszú vesszőkből a következő évben virágot kapunk, míg a rövidebb vesszők hajtást fognak nevelni. A metszésnek ezt a módszerét minden évben felváltva alkalmazhatjuk.
Az idősebb orgonabokrok jól tűrik az ifjítást.
Noha az orgonának vannak betegségei és kártevői, rendszeres vegyi védekezésre nincs szükség.
Felhasználása
Az orgona elsőrendű szolgálata, hogy virágos bokrával ékesítse a kertet, és csak másodrendű dolog az, hogy a vágott orgonacsokor az otthonok tartós vázadísze. Különös, hogy a fehér orgonával kapcsolatban mennyi babona született: az angolok azt tartják, hogy felbomlik az eljegyzés, ha a vőlegény fehér orgonát ajándékoz a menyasszonyának. A régi oroszok meg úgy vélték, hogy rövidesen meghal az a beteg, akinek a szobájába fehér orgona került. Mindez bizonyára a fehér orgona erős illatával függ össze.
A körültekintő kertész okosan gazdálkodik a különböző színű orgonákkal (egy bokor ágaiba is szemezhetünk eltérő színű fajtákat); a lila, kék, rózsaszín, bíbor-lila fajták közé fehéret is csempésznek, hogy a többi színének a szépsége, élénksége jobban kiemelkedjék. Nagyon mutatós, ha az orgona mellett olyan más cserje áll, amely egy időben virágzik vele. Az aranyeső (Laburnum) lecsüngő, sárga virágfürtjei például pompás formai és színkontrasztot adnak a lila orgonáknak.
Átláthatatlan élősövényt lehet az orgonából nevelni rendszeres nyírással vagy nyírás nélkül. Alkalmas a rézsűk megkötésére is. A kis termetű orgonabokrok a sziklakertekben kaphatnak helyet, a fácskának nevelteket pedig szoliternövényként a gyepbe vagy a kert valamely kiemelkedő pontjára ültethetjük.
Forrás: www.balintgazda.hu