Vidéken kertes házban élek, van egy előkertünk,
ahol nagyon sok madár megfordul,
mivel ott találnak a bokrokon élelmet és menedéket.
A konyha ablakából nagyon szépen meg tudom figyelni a madarakat.
Tavasszal egy galambpár készített fészket magának,
ahol 2 kis galambot neveltek fel. A picinyek hamar felnőttek és kirepültek a fészkükből,
és pár hétig üres volt a fészek. Eltelt pár hét, amíg a fészekben nem lakott senki.
A nyár közepén ismét visszaköltözött a galamb mama költeni.
Minden ugyanúgy zajlott mint a tavaszi költésnél.
A szép kis fiókák hamar elhagyták a fészküket.
Most csak azért írom ezt a cikket, mert ismét látom a fészken az anya galambot.
Nem vagyok egy galamb-ász, de nagyon furcsállom,
hogy ilyen későn október közepén is költenek a galambok.
Csak a tanulságokat szeretném leírni ami ezzel kapcsolatban ami eszembe jutott:
Nagyon sokan tanulhatnánk a galamboktól, pedig Ők csak egy kis “buta” állatok.
A galamb egy életre választ párt magának,
egész életében mellette van és segíti mindenben,
ezt most figyeltem meg igazából.
17-18 napig amíg a mama a tojásokon ül, addig a párja a közelben van mindig,
nem tudom, hogy az ételt úgy hozza-e neki a apa madár,
vagy addig amíg az anya elmegy enni, addig Ő ül a tojásokon.
Sajnos nem lehet Őket megkülönböztetni, mert egyforma színűk van.
Nagyon megsajnáltam Őket, mert tegnap és ma is szakadt egész nap az eső,
szegények ott áztak, még az apa sem mozdult el mellőle.
Nem tudom mi lesz, ha a kicsinyek kikelnek ilyen hidegben,
de remélem valahogy fel tudják nevelni Őket.
Mostanság elég nagy divat az esküvő után egy galambpárt elengedni a fiatal párnak a házasságkötés után.
Vajon a fiatalok belegondolnak néha abba,
hogy amikor elengedik a galambokat akkor ez egy gesztus ahhoz,
hogy Ők is így szeretnének élni “jóban-rosszban együtt” és “őrökké együtt”.
Sajnos ezt ma már nem így fogják fel.
