Téli madáretetés: mivel, hogyan és mikor?

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai közül sok számára Magyarország jelenti a telelőterületet, ezért is olyan gazdag a téli madárvilágunk. Bár hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, de az etetők nagy könnyebbséget és biztonságot jelentenek a környéken élő madaraknak, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Mikor etessük a madarakat?

Amint beköszöntenek az első fagyok – különösen miután ezek tartóssá válnak – vagy leesik az első hó, el lehet kezdeni az etetést, amit folytatni kell egészen ezek megszűntéig, akár márciusig is.

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggeltől nem tudnak kielégítően táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

A téli madáreleségeknek három nagy csoportja van, ezeket lehetőleg együtt kell alkalmazni. Ezek közül az első a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk.

Az eleségek második csoportját az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó képezi. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot és vajat is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Az olajos magvak és állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira (de néhány szemet a talajra is tehetünk), így a madarak hóeséskor is hozzáférhetnek ezekhez, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a vonulás helyett áttelelő madaraknak (pl. barátposzáta, házi rozsdafarkú, csilpcsalpfüzike).

Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják (a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).
Hol etessünk, milyen etetőtípusokat használhatunk?










A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.

Faültetés 5 lépésben! Kezdőknek is!

Egy árnyékot adó lombkorona, egy gyümölcsöt ontó fa vagy egy szép sövény többéves munka eredménye, amelynek alapjait most, októberben kell leraknod. Íme, a legfontosabb tudnivalók, hogy a drága pénzen megvásárolt növények és az ültetésükre fordított energia ne vesszen kárba.

Első lépés: a növényvásárlás

Akár cserjékről, akár gyümölcsfákról van szó, nagyon fontos, hogy jó minőségű növényeket ültess.
Egyre több helyen vásárolhatunk konténeres, azaz műanyag cserépben árult dísznövényeket, gyümölcsfákat. Ennek köszönhetően egész évben, kivéve, ha a talaj fagyott, ültethetsz növényeket. Mégis érdemes ilyenkor ősszel, lombhullás után fát ültetni, mivel olcsóbban, többféle faj közül választhatsz.
Keresd fel a legközelebbi kertészeti árudát vagy faiskolát, ahol nemcsak a növényfajokat ismerik, hanem lakóhelyed éghajlati és talajadottságait is.
Ősszel sose vásárolj fűtött áruházakban, hiszen kiültetéskor a hirtelen hideg végzetes lehet a növény számára.
Akár konténeres, akár szabadgyökeres növényt választasz, vásárlás előtt mindenképp vizsgáld meg a gyökerét. Ha cserépben van a növény, nyugodtan húzd ki a földlabdát, és csak akkor indulj a pénztárhoz, ha sok földet látsz a gyökerek között. Ha a föld már alig látszik, az azt jelenti, hogy a növény túl sokat várakozott, kiültetéskor valószínűleg nem fejlődik majd megfelelően. Az is rossz jel, ha a facsemeték már megvásárláskor kiszáradtnak tűnnek, vagy gyökérzetük töredezett. Nézd meg, hogy az oltáshely beforrt-e, és ellenőrizd, hogy a növénynek van-e elegendő apró gyökere.
Amikor a frissen vásárolt növényt hazavitted, a gyökérlabdát állítsd vízbe, mert ilyenkor a gyökerek kedvükre teleszívhatják magukat vízzel.

Második lépés – a talaj előkészítése

– Már növényvásárlás előtt érdemes a fák számára kiásni az ültetőgödröket, hogy az október közepétől esedékes ültetésig kellően leülepedjen a talaj – javasolja Zsilinszky Pál, az Ötvenentúl.hu kertészeti szakértője.
Az ültetőlyuknak általában 30 százalékkal kell nagyobbnak lennie a gyökérlabda átmérőjénél. –Ha erősen homokos, agyagos, vagy bármilyen egyéb, de erősen tömött talajunk van, ne sajnáljuk a fáradságot a nagyméretű gödörre – figyelmeztet Zsilinszky Pál. – A szakkönyvek 100–140 cm hosszúságú és szélességű, valamint 60–80 cm mélységű gödröket javasolnak. A lehetőségek közül a talaj minősége alapján válasszunk!
Nagyon fontos, hogy a növény helyét tápanyagban gazdag talajjal béleljük ki. Már ásáskor érdemes a legjobb minőségű humuszos talajt külön tenni. Ezt keverjük össze trágyával, komposzttal, vagy a kertészetben javasolt növényfölddel.

– Nem az a lényeg, hogy mit használunk, hanem hogy elegendőt! – mondja Zsilnszky Pál. – A kiásott földhöz akár egy-két talicskányi érett marhatrágyát, komposztot is keverhetünk. Szegényebb talajhoz – gyenge homok, erősen agyagos, szikes talaj – sokkal többet adjunk, mint a jó minőségűhöz. Fontos, hogy a félérett trágya és a műtrágya ne kerüljön közvetlenül a gyökerekhez, mert kiégetheti. Kiegészítésül adhatunk foszfor- és káliumtartalmú műtrágyát, de ez nem annyira lényeges, mint a szerves anyag, amely 2-3 évig folyamatosan adja le a tápanyagot, évtizedekig javítja a talaj nedvességmegőrzését, megköti és ezáltal nem engedi lemosódni a tápanyagokat, csökkenti a savanyodást és más káros folyamatokat.
A talaj szervesanyag-tartalmát jól mutatja a gilisztaszám. Ha nem találunk néhány négyzetméteren belül ásómélységben egyet sem, akkor feltétlenül adjunk nagy adag szerves anyagot!
Nagyon fontos még, hogy a gödör talajából szedjük ki az évelő gyomnövények gyöktörzseit, mert ezek meglehetősen mélyről is kihajtanak. Legveszedelmesebbek a zsurló, a tarack, a mezei aszat és az apró szulák.

Harmadik lépés – növényültetés

Ha a gödörrel elkészültél, a beáztatott növényt emeld be az ültetőgödörbe: a gyökérzetnek kényelmesen el kell férnie benne. A túl hosszú szálakat és a sérült gyökereket vágd vissza. Ezután töltsd meg az ültetőgödröt a tápanyaggal dúsított talajjal, majd alaposan locsold be, hogy a víz bemoshassa a gyökerek közé az apró talajszemcséket.
Figyelj arra, hogy a növény ne süllyedjen mélyebbre a talajban, mint ahogy a faiskolában állt.
– Miután ültetéskor a gyökerekhez elegendő föld került, taposd meg, majd iszapold be egy vödör vízzel, és ha a talaj beitta, temesd be, de ekkor már ne taposd meg. Őszi ültetéskor nyugodtan kupacold fel, tavasszal viszont inkább tányérozd ki a talajt a rendszeres öntözés elősegítéséhez – javasolja Zsilinszky Pál kertészmérnök.

Negyedik lépés – támasz

Ültetés után ne feledkezz meg arról, hogy a háziállatok vagy az időjárás könnyen kidöntheti a facsemetét. A magasabb fák mellé elég egy fakaró, amelyhez nyolcas alakban érdemes a növény törzsét hozzákötni. A kötözésre és a kötöző anyagra külön fordíts figyelmet, mert könnyen sebet ejthetsz vele a fa kérgén. Ha szeles helyre ültetted a növényt, jó két-három oldalról támasztókarral bebiztosítani a fát.
Hozzávetőleg két év alatt terebélyesedik ki annyira a növény gyökérzete, hogy saját lábon is biztonsággal megálljon.

Ötödik lépés – utógondozás

– Ültetés után a fát bátran metszd vissza, gondolj arra, hogy a gyökerei nagy részét elvesztett növénynek nem lesz elég energiája minden rügyét kihajtani. Ezért a törzsmagasság feletti 4-5 oldalágat és a függőleges sudarat metszd vissza a felére, a többit tőből távolítsd el. A vesszők legvégső rügye nézzen a talaj felé – javasolja Zsilinszky Pál.
A frissen ültetett fás szárúak alatt ugyanakkor az első években hagyd szabadon a talajt, hogy más növények ne jelentsenek konkurenciát a növendék fa, cserje számára.
Időnként szórd meg a bokrok tövét mulccsal, mert az nedvesen tartja és a gyomnak sem ad esélyt.
Forrás:http://www.elet-kozosseg.net

Novemberi kerti munkák

Novemberben még mindig akad kerti munka, bár nem annyi, mint nyáron, mégis sokat tehetünk kertünkért ebben a hideg fagyos hónapban is.

Novemberben, amíg a talaj nem fagy át, ültethetünk, cserjéket, bokrokat, vagy hagymás növényeket a talajba. A krókusz, tulipán, vagy jácint hagymákat nem csak virágágyásba, de cserépbe vagy nagyobb edénybe is ültethetjük, így tavasszal az erkélyt, vagy a teraszt fogják majd díszíteni.



A rózsák tövét kupacoljuk fel földdel, így megvédjük őket a fagyástól, és ha még eddig nem tettük volna meg metsszük meg a hajtásokat. A lehullott lombot és ágakat szedjük össze, majd vigyük őket a komposztra, mert ugye mindenki tudja, hogy ne égetjük el ezeket a hasznos zöld hulladékokat sem!



A balkonládákat ürítsük ki, takarítsuk ki, majd tegyük el őket jövő tavaszig, és azokat a növényeket, amelyek nem télállóak szintén vigyük védett helyre. A magas növésű díszfüveket kössük össze, és érdemes az oszlopos növésű örökzöldeket is összekötni, hogy a hó súlya ne törjenek le az ágak.






Novemberben érdemes a talajt még egyszer ásóvillával fellazítani, és jó alaposan megtrágyázni az üresen maradt ágyásokat. Ha van még a kertben saláta, káposzta, vagy póréhagyma most van itt az ideje betakarítani ezeket, a gyökérzöldségekkel együtt.



A gyümölcsfákat is érdemes felkészíteni a télre, épp ezért érdemes bekeni a törzsüket fagyás ellen, vagy egy deszkát támasszunk a fa déli oldalára, mert az éjszakai fagy, amikor a napsütés hatására kienged, megrepeszti a fa törzsét.



Végül gondosan tisztítsuk meg a kerti szerszámokat, és ha szükséges élezzük meg őket, majd olajozzuk át, így megvédjük a rozsdásodástól őket.forrás:http://viragcenter.hu

Télálló leander

Saját kísérletünket osztjuk meg olvasóinkkal, mert úgy gondoljuk, hogy sokak számára a csodával érhet fel a Leander télállóvá tétele.

Pink, vanília, hófehér, halvány rózsaszín, cirmos, és ez mind a Leander színeit jellemzi.

Minél extrémebb a szín és mintázat, annál nemesebb ez a mediterrán növény.

Ki nem ácsingózik például Horvátországban a hatalmas Leander ligetek után!







De miért is írunk éppen a tavasz kapujában erről az igen népszerű növényről?









Azért, mert most már hiteles eredménnyel szolgálhatunk minden leander kedvelőnek, ugyanis kipróbáltunk egy módszert kertben kiültetett nővénnyel, és jelen állás szerint, mint azt a képek is bizonyítják, a növényünk él és virul! Tehát, az idén, akinek van kertje, ki is ültetheti a földbe, mert nem kell télre kiásnia!

Október eleje óta izgultunk, beválik-e módszerünk. A tél túlnyomó részén túl vagyunk, és a legnagyobb mínusz fokokat is átvészelte sértetlenül.
Leveli makkegészségesek, és már alig várja növényünk a fagyos szentek távozását, hogy ismételten elkápráztathasson bennünket szépségével.

Honnan származik az ötlet?

Mint sokan mások, mi is készülődtünk a növény fagyzugtól mentes helyre vitelével, amikor is megláttuk a hatalmas dézsát, ami leküzdhetetlen akadályt jelentett súlya miatt. Ráadásul már nem sok lehetőségünk volt ennél nagyobb dézsát sem beszerezni. Ekkora tömeget becipelni egy lépcsőházba szinte lehetetlen.

Elhatároztuk, hogy különböző szigetelő anyagokat keresve az interneten, kitaláljuk, hogyan élhetné túl növényünk a telet a kertben.
Mi más lehetne jobb szigetelő, mint a hungarocell!



Növényünknek ástunk egy hatalmas gödröt, és kiszabadítva a cserépből, egyszerűen elültettük ugyan arra a helyre, ahol eddig is lakott.




Vettünk 5 szál falécet, ami a „hamis” üvegházunk tartószerkezetéhez volt szükséges.
Mivel a növény már elég terjedelmes volt méretét tekintve, hogy ne kelljen visszavágni, egyszerűen összekötöttük egy hálóval.
Köré a földbe leszúrtuk a faléceket úgy, hogy növényünknek maradjon elég helye téli szállásán.
Nem utolsó szempont az sem, hogy nem kell nagymértékben visszavágni sem. Maximum idén október elején egy számmal nagyobb téli szállást építünk neki.

Nem kell tollat ragadni, nehogy elfelejtkezzünk a módszerről. Megígérjük, amikor ismételten kezdetét veszi a téliesítés, időben írni fogunk róla.Forrás:http://noivilag.hu/cikkek/telallo-leander

Így óvjuk növényeinket szódabikarbónával

 



A kis fehér színű por, a szódabikarbóna a háztartásunk vezetésében számtalan területen képes segítséget nyújtani, legyen az takarítás, szagtalanítás, de még a szervezet egyensúlyának helyreállításában is remek szer. Most a kertészkedésnek van az ideje, ezért nézzük, hol használhatjuk a szódabikarbonát.



Gombásodás ellen

A különböző gombás megbetegedések sok gondot okoznak a növényeinknek. 4 teáskanál szódabikarbónát keverjünk össze 3,5 liter vízzel, majd tegyük a levet egy szórófejes flakonba és a rózsa, illetve a szőlő feketedő tövét addig permetezzük, amíg el nem múlik a gombásodás.

Lisztharmat ellene

A lisztharmat betegséget is egy gomba okozza, a rózsától az orgonáig, egészen az uborkáig és a tökig sok növényt megtámad. Itt is szükség van egy evőkanál szódabikarbónára, egy evőkanál növényi olajra, egy evőkanál mosogatószerre. Hetente egyszer fújjuk le a beteg növényeket, főként az esti órákban, ne napsütésben.

Gyomok ellen

Sokan veszik a méregdrága és a környezetre is káros gyomirtó szereket, ahelyett, hogy a konyhában lapuló szódabikarbónát használnák. Nagyon jó a járdák szegélyköveinek réseibe megbúvó gazok ellen. Hintsük be a területet, így nem fog tovább szaporodni a gyom.

Hernyók ellen

Kertünkben a zöldségek leveleit rendszeresen a lepkék hernyói dézsmálják meg. De sebaj, tehetünk ez ellen is, csak egy kevés szódabikarbónát kell összekeverni egy bögre liszttel. A porkeveréket szórják rá a növényekre, már 1–2 nap után meg fog látszani a hatása, ha mégis makacskodnak a hernyók, ismételjük meg a folyamatot, másodjára biztos elegük lesz a fehér pórból.

Mossunk kezet

Ha nem használunk kertészkesztyűt, akkor bizony eléggé piszkos lesz a kezünk munkánk végeztével A szappanok általában nem igazán hatékonyak az ilyen makacs szennyeződésekkel szemben, de a szódabikarbóna apró szemcséi sikeresen eltávolítják a piszkot. forrás:http://filantropikum.com/igy-ovjuk-novenyeinket-szodabikarbonaval/

Mennyi vizet adjunk szobanövényeinknek

A szobakertészek számára szinte egy örök kérdés marad, hogy pontosan mennyi vizet adjunk egy növénynek? Sajnos a rossz öntözés hamar tönkreteheti a legszebb drága pénzért vásárolt, vagy legszeretettebb növényt is.



 
A növények számára a víz is az élet egyik alapfeltétele, hiszen ez szállítja a tápanyagokat, sőt még a hőszabályozásra is a vizet használják fel a növények. Az optimális locsolás arányát eltalálni, nem egyszerű feladat, főleg hogy minden növénynek más-más az igénye.

A virágboltokban és kertészetekben leggyakrabban feltett kérdés: Milyen gyakran öntözzünk? Az öntözés mennyiség nagyban meghatározza a növény habitusa, leveleinek vastagsága, eredeti élőhelyének a klímája, valamint otthonunk klímája. Gyakran amikor vásárolunk egy növényt egy virágboltban ajándékba, és megkérdezzük az eladót hányszor kell locsolni a növényt, ő rögtön rávágja hetente egyszer. Pedig a helyes válasz az lenne, milyen típusú lakásba szeretné a növényt vásárolni.

Sajnos az eladó nem látja a mi otthonunkat, így az általános jó tanács, nem fog otthon működni. Egy száraz levegőjű pl. padlófűtéses lakásban a növény hamarabb ki fog száradni, mint egy kevésbé meleg otthonban.

Amikor egy növényt megvásárolunk, érdemes utána olvasni, milyen klímájú vidékről származik a növény. Pl. a yucca vagy a dracena gyakran sivatagi körülmények között él, de az aloe vera gyógynövény is ritkán jut csapadékhoz eredeti élőhelyén, így nálunk sem kell túl gyakran öntözni.



A trópusi éghajlatról származó növények gyakran nem is az öntözést igénylik, rendszeresen hanem a magas páratartalom a fontos számukra, ilyenek pl. az orchideák. Egyes növények, mint pl. a broméliák speciális öntözés igényelnek, hiszen ők a fák tetején élnek, így az esővizet a levelek által alkotott tölcsérbe gyűjtik össze, és nem a virágföldből veszik fel a nedvességet.



Az öntözés mértéke és mennyisége nagyban függ a növény méretétől is, a szoba hőmérsékletétől és páratartalmától, vagy attól is milyen közel helyeztük el a fűtőtesttől télen a növényt.

Tehát konkrétan megmondani egy növényről, hogy milyen gyakran öntözzük nagyon nehéz, a megoldás az, ha mi magunk kísérletezzük ki egy-egy növény vízigényét.

Nézzünk néhány általános szabályt a locsolásra:
Soha ne locsoljuk egyszerre meg az összes növényt, ugyanazon a napon. Sokan úgy gondolják, elég, ha minden vasárnap végig locsolják a növényeket, hiszen a hét többi napján erre nincs idő. De lehet, hogy az egyik növénynek a heti egyszeri locsolás túl kevés és már kiszárad addigra, míg a másik növénynek ez túl sok és rothadásnak indul.
Télen a növények mindig kevesebb csapadékot igényelnek, mint nyáron, így télen a hűvös idő beálltával csökkentsük le a locsolás mennyiségét, nyáron pedig növeljük szépen fokozatosan.
A frissen átültettet növényeket, az első pár hétben csak ritkábban locsoljuk, mert a friss föld még jobban megtartja a nedvességet.
Általános szabály hogy a két locsolás között mindig hagyjunk annyi időt, hogy a föld felső rétege kissé kiszáradjon. Nagyobb méretű cserépbe, vagy dézsába ültetett növényeknél érdemes egy hurkapálcikát ledugni mélyebbre, így meg tudjuk nézni mennyire száraz a talaj.
A kaspóban tartott növények földje gyakran nem tud szellőzni, hiszen a víz könnyen összegyűlik a cserép alján, és a gyökerek így vízben állnak. Főleg télire érdemes a növényeket kiszedni a kaspókból, vagy a locsolás idejére vegyük ki őket, és csak akkor tegyük vissza a virágtartóba, ha már minden víz lecsepegett. Minden locsolás végén pár perc elteltével öntsük ki a tálkában összegyűlt vizet!
A tőzeges virágföldbe ültetett növények hamarabb kiszáradnak, mint a nehéz agyagos földbe ültetett növények. Ezt könnyen meg tudjuk állapítani, úgy hogy megemeljük a zacskó virágföldet, és a súlyából megállapítjuk a virágföld összetételét, vagy elolvassuk a zacskó hátoldalán az összetevőket.
Ha egy növény fokozottan vízigényes, és túl gyakran kiszárad, vagy épp ellenkezőleg túl könnyen kirohad a túllocsolástól, használjunk agyag granulátumot, amely szabályozza a víz mennyiségét, felszívja a felesleges mennyiséget, vagy épp visszaadja a növény számára azt.
A növények levélzete is megmutatja, számunkra mennyi nedvességre van szüksége, a vékony levelű növények gyorsabban párologtatják a vizet, míg a vastag húsos levelű növények tovább tárolják a vizet.

Tehát ha szeretnénk egy növény vízigényét felmérni, jó néhány szempontot figyelembe kell venni, de ha néhány általános szabályt betartunk, könnyen beállíthatjuk növényeink öntözését. Idővel rangsorolni tudjuk majd a növényeket otthonunkba, melyik tartozik a vízigényes kategóriába, és melyiket érdemes kevesebbet locsolni.
 http://www.kertvarazsmagazin.hu/index.php/szobanovenyek/6926-mennyi-vizet-adjunk-a-szobanoevenyeknek

Így készíts cserépfigurát!

Egy vidám, mosolygós cserépfigura nem csak a kert, hanem az erkély vagy a terasz dísze is lehet. Virágzó frizuráját egész évben csodálhatjuk, ha tavasszal jácintot vagy tulipánt, nyáron folyton nyíló korallvirágot vagy begóniát, ősszel pedig krizantémot ültetünk bele.

 

Cserépfigurákról már pár hónapja írtam egy cikket, de a nagy sikerre való tekintettél, eleget téve a kéréseiteknek, hoztam egy újabb összeállítást. A korábbi bejegyzést errefelé találjátok.

 

Forrás: goodshomedesign

Mire jó a szódabikarbóna a kertben?

A szódabikarbónának áldásos hatásáról, külső, belső, és konyhai alkalmazásáról már nagyon sokat hallottunk, de azt talán nem tudjuk, hogy a kertben is egy igen hatékony szernek bizonyul. Nem csak gyomirtóként, hanem többek közt a paradicsom édesítésére is használhatjuk. Nézzük, mi mindenre használhatjuk ezt a természetre ártalmatlan csodaszert.




Lisztharmat ellen – Keverjünk el 4 liter vízben 1 kanál szódabikarbónát, 1 kanál étolajat, 1 kanál mosogatószert. Tegyük permetező flakonba, majd hetente egyszer alkalmazzuk az oly sok növényt károsító lisztharmat ellen.

Kéztisztító - A kerti munkák után a föld és gyomnövények még sokszor akkor is maradandó koszfoltot hagynak a kezünkön, ha kesztyűvel dolgozunk. Ilyenkor dörzsöljük át egy kevés szódabikarbónával, majd öblítsük le vízzel.
Gyomirtó – A járdaszegélynél bizony egész nyáron úgy nő a gyom, mintha húznák. Szórjuk be jól szódabikarbónával, ez megakadályozza az újabb gyomok fejlődését.
A káposztát károsító hernyók ellen – Keverjünk el egyenlő arányban szódabikarbónát és lisztet, majd szórjuk meg a káposztákat vele. A hernyók leeszik a káposztafejről a keveréket, majd elpusztulnak tőle, így nem eszik meg a káposztát.
Hogy édesebb legyen a paradicsom – A kifejlett növény tövére szórjunk egy kevés szódabikarbónát, ez megédesíti a paradicsomainkat.
Kártevők ellen - Szórjuk meg a kerti talajt szódabikarbónával, így az idegesítő kártevők, hangyák, csótányok, csigák már többet nem fognak kellemetlenséget okozni.
 Forrás:http://twice.hu/hobby/mire-jo-szodabikarbona-kertben

Készítsünk magunk természetes és olcsó gyomirtót

Az idei nyár eddig egyáltalán nem volt csapadékszegény, és ennek a különösen vízgazdag hónapoknak a kertünkben lapuló gyomok nagyon örvendtek. Ezért, ha kertes házban lakunk és járdaszegélykövek között egyre sűrűsödik a szemtelen gyom, akkor van egy jó hírünk, készíthetünk mi magunk hatásos irtószert ellenük, nem kell vegyi anyagokkal szennyeznünk környezetünket.

Szükségünk lesz ecetre, tengeri sóra, és környezetkímélő mosogatószerre. Szerezzünk be egy szórófejjel felszerelt műanyag palackot. Ebben a következő arányban kell összekevernünk a gyomirtó szerünket: 80 százalékban jöhet az ecet, 15 százalékban a tengeri só és 5 százalékban a mosogatószer. Vegyünk egy szórófejes sprayt, vigyázzunk arra, hogy más növényekre, virágokra ne kerüljön a permetezőből. Ugyanakkor a só eltömheti  szórófejet is, erre vigyázzunk.
A hatás nem marad el. A mosogatószer egyszerűen feloldja a növények zöld védőkérgét, így az ecetes, sós lé könnyebben fel tud szívódni, ezáltal pedig rövid időn belül a gyom kiszárad. Már csak annyi dolgunk marad, hogy távolítsuk el az elszáradt növényt a földből. Ugyanakkor legyünk kíméletesek, csak a gyomnövényekre permetezzünk, nem kell az egész járdát eláztatni ezzel a permettel.
Az üzletekben kaphat atrazin gyomirtószerek nagyon veszélyesek, ráadásul nem csak az élővilágra, de az emberi egészségre is károsak. Igaz, hogy az Európai Unió államaiban még 2004-ben betiltották az atrazintartalmú szereket, de az Egyesült Államokban ez még csak most van folyamatban, ennek természetesen gazdasági okai vannak, hiszen évente több tízmillió tonna atrazint tartalmazó gyomirtót szórnak szét az amerikai földeken.
forrás: http://filantropikum.com/keszitsunk-magunk-termeszetes-es-olcso-gyomirtot/